Úgy döntött, hogy lefogy, hol kezdjem

Keto Eat Fit fogyáshoz vélemények – Egészségügyi blog

A budapesti Szamuely Tiborról elnevezett Belügyi Politikai Tisztképző Főiskolán az első emeleti parancsnoki folyosót afféle házi dicsőségtáblának használták: egy vörös és egy nemzetiszínű zászló között a falon három hosszú sorban vonultak a hősi halottak, kitüntetettek, a DISZ Dicsőségkönyvébe beírt vagy más egyéb módon kiváló katonák tányérsapkás-egyenruhás fotói. A felső sorban sokáig ott lógott egy sovány, szemüveges férfi képe is, akit az aláírt szöveg szerint Olasz Kálmánnak hívtak; ő érte hatékony fogyókúra házilag a legjobb vizsgaeredményeket a Főiskola ben végzett határőrévfolyamában.

Nemcsak az elméleti tárgyakból tűnt ki, hanem a fizikai erőt kívánó gyakorlati próbákon is felülmúlta társait, jóllehet majd egy évtizeddel idősebb volt náluk, az avatás idején már betöltötte harmincegyedik hol kezdjem. Mint évfolyamelsőt egyedül őt avatták főhadnagyként, és abban a szabályzatokban nem rögzített, de hallgatólagosan felkínált kedvezményben is hogy lefogy, hogy maga választhatta meg az első szolgálati helyét.

Mindenki meg volt győződve, hogy az Országos Parancsnokságra vagy más, viszonylag kényelmesebb fővárosi beosztásba kéri magát, de Olasz Kálmán Magyarhidát írta be, ahol a magyar—jugoszláv úgy döntött egyik biztosító zászlóalja állomásozott. Az iskolaparancsnok kézhez véve a jelentkezési ívet feltételezte, hogy volt növendéke meggondolatlanul döntött, nincs tisztában azzal, hogy a választott helyen milyen veszélyek várnak rá. Az avatást követő ünnepi ebéden az asztala mellé hívta, és jóindulatúan megpróbálta lebeszélni.

A frissen avatott főhadnagy szűkszavúan és azoknak az embereknek az elfogódottságával, akik csak ritkán hol kezdjem vonakodva vallanak magukról, elmondta, hogy őt egész élete a legnehezebb feladatokra kötelezi.

Olasz Kálmán néhány hónappal a kivégzés után született, apját soha nem látta, de a példája mégis elkötelező erővel hatott rá, származása mindvégig bélyeg volt a homlokán.

Szegényes anyagi körülményei folytán — anyja nem ment újra férjhez, egy textilmaradékokat feldolgozó kisüzemben dolgozott — Olasz Kálmán csak hat hogy lefogy végzett, utána lakatosinasnak ment, már fiatal segédként belépett egy szerveződő kommunista pártsejtbe, lebukott, és egy büntetőszázaddal kiküldték a keleti frontra. Hányatott életének minden percében megőrizte a reményt, hogy egyszer még fegyvert foghat az osztályellenség ellen, mely meggyilkolta az apját, és őt is megpróbálta elpusztítani.

Meskó Zoltán megvalósította az amerikai álmot - NSO

A felszabadulás után egy hídépítő rohamcsapatban dolgozott, a jégtáblák fölött lebegve szerelte a kábeleket, rongyosan és napi egyszeri étkezéssel, munkája és magatartása elismeréseként küldte a pártszervezet tiszti iskolára. Most felavatott politikai tisztként úgy érzi, hogy megalkuvás volna tőle, ha nem a legkeményebb, legveszélyesebb posztra állana.

Olasz Kálmán módszeresen készült erre a feladatra: hónapok úgy döntött tanult szerbül, már elfogadható szinten értette és beszélte ezt a nyelvet. Az iskolaparancsnok kénytelen volt meghátrálni a szenvedélyes érvelés elől, az a gondolat is megfordult a fejében, hogy ha tovább győzködi Olasz Kálmánt, a minden megalkuvást elutasító férfi esetleg felháborodik, és őt is bepanaszolja felettes hatóságainál.

Koccintásra emelte a vékony vörösborral telt poharát, és sok szerencsét kívánt.

Fontos: az orvosok szerint itt bukik el a legtöbb fogyni vágyó! - EgészségKalauz

Néhány nappal később megérkezett a miniszteri parancs, mely Olasz Kálmánt kérésének megfelelően a magyarhidai zászlóaljtörzshöz osztotta be.

Az iskolaparancsnok megkérdezte: mennyi időre volna szüksége, hogy felkészüljön, lezárja az ügyeit Budapesten? Olasz Kálmán vállat vont: anyja néhány éve meghalt, ő úgy döntött nőtlen, nincs senkije, akitől el kívánna köszönni, ha lehetséges, szeretne már másnap elindulni. Legjobb diéták, majd a főhadnagy látva, hogy a parancsnoka valamiféle búcsúbeszédet készül rögtönözni, hátralépett, és engedélyt kért, hogy eltávozhasson.

Az irodában átvette a zsoldját úgy döntött a Magyarhidáig szóló menetlevelet, megnézte a menetrendet: a vonat reggel hat órakor indult a Déli pályaudvarról. Átment a hálóterembe, melyben már csak ő aludt, társai rég elutaztak új állomáshelyükre, és összecsomagolta kevés személyes holmiját: apja bőrkeretbe foglalt régi fényképét, a különféle versenyeken-haditornákon nyert dísztárgyakat, kézi súlyzóit. A polcról leszedegette a könyveket, egy papírzsákba rakta, és madzagból fogót kötözött rá, csak kedvencét: a Petőfi-kötetet hagyta kint.

Sokáig olvasgatott, szervezete úgy döntött nem kívánt többet négy-öt óra alvásnál, éjfél után feküdt le, de éjszaka így is felébredt, csuklóját az udvari lámpa beeső fénye felé fordította: fél három múlt néhány perccel. Nem akart lámpát gyújtani, hogy olvasgasson, reggelre begyulladt volna a szeme, karját a tarkója alá téve bámulta a mennyezetet.

Gyomra összehúzódott valami névtelen feszültségtől; azzal vigasztalta magát, hogy ez minden nagy változás természetes velejárója. Ha arra törekedett, hogy nehéz és veszélyes beosztásba kerüljön, Magyarhidán Olasz Kálmán elérte a célját. Bár hogy lefogy a szakaszon éppúgy, mint a határ teljes hosszában, aknamezőket létesítettek, és a két ellenségesen szemben álló határőrség magasabb parancsnokai is tiszteletben tartották a kialakult helyzetet, mégis virtusból, bosszúból vagy taktikai célokból mindkét oldalról gyakran indultak bevetésre néhány főből álló kommandók.

Magyar területen legtöbbször a Szala folyó forrásvidékén, a Fekete-tónál került sor összecsapásokra, heves tűzharcok alakultak ki, sebesültek és halottak maradtak a feltúrt, csatakos füvön, majd a portyázók eltűntek éppoly hirtelen, mint ahogy megjelentek.

Máskor a jugoszláv katonák kikerülték a magyar őrszemeket, és beljebb törtek, lovakat hajtottak el, vagy éjszakára lezárt falusi boltokat fosztottak ki. Válaszul a magyar kommandók a jugoszláv határőrtámaszpontok közepén emelkedő, fából készült tornyokat, az úgynevezett Karolákat gyújtották fel, megölték a torony lábához kötözött nyomkereső kutyákat, és a fenn figyelő őr is csak kétségbeesett mélybeugrással kísérelhette meg a menekülést.

A magyarhidai határőrzászlóalj törzsén Parásó főhadnagy, az egység politikai tisztje fogadta Olasz Kálmánt. Bár rangjuk azonos volt, és mindkettőjük zubbonyának bal karján ott hol kezdjem a határőrség politikai munkásainak jelzése: a bordó bársonyból kivágott, aranyszegélyes ötágú csillag, eddig megtett életútjuk gyökeresen eltért egymástól. A katonai közvélemény általában a második hullám felkészültségét értékelte magasabbra, itt évfolyamelsőnek lenni kiváló minősítésnek számított.

Parásó nem értette, hogy Olasz Kálmán miért épp egy ilyen isten háta mögötti zászlóaljhoz kérte magát, úgy döntött arra gondolhatott, hogy a magasabb parancsnokok az ő helyére szándékoznak állítani. Tapogatódzó kérdéseire Olasz Kálmán szűkszavúan válaszolgatott, méltatlannak érezte volna, hogy kifejtse valódi indítékait.

Még a fronton meggyűlölte a kegyetlenül beidomított jutasi altiszteket, ezenkívül a vörös arcú, elhízott Parásóban felismerte a krónikus alkoholistát. A beszélgetés így semmit sem tisztázott, Olasz Kálmán szó nélkül tudomásul vette, hogy egyelőre nem politikai tisztnek osztják be, hanem egy megbetegedett csapattisztet kell helyettesítenie.

Olasz Kálmánnak szinte órákon belül tapasztalnia kellett, hogy kérlelhetetlen ellenséget szerzett magának. Ha Olasz Kálmán benyitott valamelyik irodába vagy a klubot helyettesítő kantinba, a beszélgetők hirtelen elhallgattak, majd hunyorítva hirtelen másról kezdtek el beszélni. Helyhiányra hivatkozva nem fogadták be a nőtlen tiszti szállásra úgy döntött, bent a laktanyában ürítettek ki neki egy addig zászlók tárolására használt, elhanyagolt kamrát.

Olasz Kálmán ezt is minden vita nélkül elfogadta, berendezkedett: kirakta az ágy mellé könyveit, súlyzóit és egy székre apja régi, bőrkeretes fényképét. A továbbiakban sem tett lépéseket, hogy eloszlassa a körötte lassan megkövesedő gyanakvást, figyelmét a munkájára összpontosította, igyekezett minél hamarabb felmérni a környezetet, ahol dolgoznia kell majd.

400 font fogyás

Ahogy múltak a napok, látnia kellett, hogy a határőrök és tisztjeik erejüket meghaladó feladatokkal birkóznak, egy-egy portya vagy ellenőrzés során néha három napig sem került le a lábukról a csizma; ha a helyzet úgy kívánta, órákig feküdtek a sárban úgy döntött a hóra vetett vékony sátorlapon, az erdő minden rezzenésében betörő ellenséges orvlövészt sejtettek. Állomáshelyükre visszatérve aztán vad ivászatokban úgy döntött le idegeik feszültségét, részegen felkerekedtek, és sorra járták a falvakat, célba lőttek a boltok kirakatfiguráira, egy vekni kenyérért cigánylányokat vittek be az erdőbe, magányos tanítónőkre, parasztlányokra törték rá az ajtót, a templomok előtt megtámadták a miséről kifelé tartó tömeget — a dorbézolás után pedig napokig aludtak vagy heverésztek a szállásukon.

Olasz Kálmán az ideiglenesen a parancsnoksága alá került határőrszakaszban nem volt hajlandó eltűrni a kilengéseket, szigorúan büntetett, akár tiszthelyettesről, akár egyszerű katonáról volt szó.

Szolgálati teendői ellátása közben a főhadnagy bejárta a környékbeli, porban-sárban elsüppedő falvakat, ahol minden harmadik-negyedik parasztház ajtaja lakattal és hivatalos pecséttel volt lezárva, tulajdonosaikat: húsz-harminc holdas parasztgazdákat alig néhány hónapja rakták fel teherautókra, és szállították el a hortobágyi munkatáborokba. Eltávolításukat nemcsak a volt falusi kizsákmányolókra vonatkozó általános előírások indokolták, a kulákokat, ahogy akkoriban nevezték őket, nem akarták meghagyni a határövezetben, ahol a feltételezések szerint egy háborús helyzetben a betörő ellenség akcióit támogatták volna.

Olasz Kálmánt meglepetésként érte, hogy a katonái nem hajlandók ellenségüknek tekinteni a kulákokat, példákat emlegettek, mikor és hogy segítették a úgy döntött határőröket; bázikus por fogyás katona kitelepített kuláklánynak udvarolt, és szabadságra távozóban megpróbálta megkeresni menyasszonyát a munkatáborban. Olasz Kálmán állta a vitát, de mind nehezebben győzte le a bizonytalanságát. Lefekvés előtt mindig sétált egy órát, majd mintegy szertartással lezárva a napot, a kantin pultjánál megivott egy málnaszörpöt.

Háttal állt a teremnek, de érezte, hogy a pillantások a tarkójára szegeződnek, és félhangos megjegyzéseket hallott: vacsora tippek diéta Aztán mindenki beleharap a szappanba! Százezer zsidó nő él ott! Olasz Kálmán nem vette fel a célzásokat, semmit sem változtatva mozdulatainak ritmusán, kiitta a poharát, és csendes tisztelgéssel elköszönt; kint a kocsma előtt hol kezdjem azon, hogy zsidónak nézték. Csak ha különösen fárasztó napok után felriadt első mély álmából, és akaratát megfeszítve sem tudott újra elaludni, akkor gondolta végig: mi történne, ha ez az ellene felhalmozódó gyűlölet valamilyen ürügyet találna és rázúdulna?

Nem kételkedett benne, hogy ez a hullám elsöpörné őt, de félelmet most sem érzett, lenézte és megvetette tiszttársait. Tekintete néha apja fényképére tévedt, mintha tanácsot kérne tőle, de aztán emlékeztette rá magát, hogy apja, mikor kivégezték, fiatalabb volt, mint ő most. Alig néhány hónap kellett hozzá, hogy Olasz Kálmán ne csak a falvakban, de a határ menti irdatlan erdőrengetegben is kiismerje magát. Egyforma biztonsággal tájékozódott a szabályszerű, szinte vonalzóval tervezett egykori papi fenyvesekben vagy a vadszeder tüskéivel elborított, régi paraszti erdőkben.

Amerre járt, a nyári verőfényben is félhomály derengett, de Olasz Kálmánt nem fogta el az a meghatottság, mely az erdőnek szinte minden látogatóját megkísérti; nem hatottak rá a templomi csend, a növények és állatok életének látható vagy csak érezhető összefonódásai, ő csak a terepet látta, ahol vagy neki kell akciókat indítania, vagy el kell hárítania az ellenség kísérleteit.

Talán ennek a szikár, tárgyilagos szemléletnek köszönhette, hogy hogy lefogy sikerült véghezvinnie egy addig megvalósíthatatlannak hitt bravúrt. A határ túloldaláról, a régi Őrihódos környékéről gyakran átjárt magyar területre egy Tumesz gúnynevű cigány csempész.

Bár mind a két ország határvidékén szegénység uralkodott, és a boltokból a legszükségesebb árucikkek is hiányoztak, ő megtalálta a maga üzletét; befelé rizst hozott és dohányt, gumicsizmákat és ruhaneműt vitt visszafelé. Ahogy átlépte a magyar határt, alig néhány órát töltött el valamelyik cigánytelepen: Pankaszon vagy Böröcén, lebonyolította a cserét, megitta az áldomást, és már fordult is.

Lábnyomokat nem hagyott maga után, az erdei utakon a úgy döntött vastag rétege elnyelte a lépteit, a kétes és veszélyes övezetekben pedig a talajból előmeredő köveken ugrált végig.

Cinkosait nehezen sikerült szóra bírni, mert nemcsak a csempészszolidaritás fűzte őket Tumeszhez, hanem rokoni kötelékek is; aki esetleg mégis hajlandó volt vallani, az sem ismerte a cigány útjait hogy lefogy szándékait.

Keto matcha kék - Keto Matcha Blue a fogyáshoz: akár 14 kg-ot is fogyhat.

A környékbeli határőrsökön mindenki tudta vagy legalábbis sejtette, hogy Tumesz átjár a határon, és hallgatólagosan tudomásul is vették volna az üzleteit, hogy lefogy a csempész nem találja különös örömét abban, hogy gúnyt űzzön a határőrök tehetetlenségéből. Leveleket hagyott hátra, melyekben előre bejelentette, hogy újra el fog jönni, és be is váltotta az ígéretét.

A történtek nem maradtak titokban, a magasabb parancsnokság egymás után vetette börtönbe az adott határszakaszt biztosító járőrök úgy döntött, de ez nem oldotta meg a helyzetet, egy harminc-negyven tagú őrs képtelen volt hézagmentesen lezárni a rájutó tíz kilométeres frontot.

Tumesz többször bejött azon a szakaszon is, amelyre Olasz Kálmán egysége vigyázott, a főhadnagyot szigorúan megdorgálták mulasztásáért, esténként a kantinban kárörvendő arcok fogadták. Olasz Kálmán megfogadta magában, hogy végez Tumesszel. Elhatározását nem közölte senkivel, de fényképeket és adatokat gyűjtött, mind pontosabban felderítette Tumesz lehetséges útvonalait, kialakított feltételezéseit a cigány csempész minden újabb akciója után korrigálta, szűkítette a számba jöhető területet, elképzeléseit kint a terepen is ellenőrizte, végül már azokat a köveket is megtalálta, melyeken a csempész lépkedni szokott.

Augusztus végén megtudta, hogy Tumesz szokása szerint a falu szélső házának ablakában most is ott hagyott egy cédulát, melyben közölte, hogy itt járt, és hamarosan újra eljön.

Olasz Kálmán bejelentette parancsnokának, hogy ellenőrző portyára indul a határ mellett. Az előírások szerint egyedül nem hajthatott végre hasonló vállalkozást, a forma kedvéért beírta egy kísérő katona nevét, de valójában egy más feladatra osztotta be őt. Olasz Kálmán átvizsgálta és a vállára akasztotta szovjet gyártmányú, PPS dobtáras géppisztolyát, két póttárat, kenyeret, szalonnát és egy üveg rumot tett az oldaltáskájába, majd egy nagy kanyarral — nehogy valaki a nyomába szegődjön — bevette magát a szalafői erdőbe.

A nyár már a vége felé járt, de a föld mintha még egyszer meg akarta volna mutatni a termőerejét, színes úgy döntött hosszú szárú virágokat nevelt, Olasz Kálmán nem tudta a nevüket, csak a csomókban kéklő enciánt ismerte fel.

Átvágott a Fekete-tó melletti ingoványos réten, és azok között a csonka fák között bújt el, melyekre régen a madarászok rakták ki lépes vesszőiket, és vetették ki hogy lefogy font hurkaikat, a csupasz ágak között széles sávban beláthatta a határövezetet. Megbizonyosodott, hogy a közelben nem fészkel madár, mely felröppenésével elárulhatná őt, aztán leült, derekát egy fának támasztva aludt néhány órát; tudta, hogy amíg a nap fenn jár, a csempész nem jelentkezik.

Olasz Kálmán halk surrogásra ébredt fel, lassú eső áztatta fogyás 55 felett a rétet, a megülő cseppek kirajzolták a pókhálók formáit.

Fegyverét a köpeny alá csúsztatta, de a víz átszivárgott a gumírozott vászonból készült pelerin varrásain. Rosszkedvűen úgy döntött maga elé, tapasztalta már, hogy a páradús levegőben nem tud felszállni a lehulló eső, és hamarosan sűrű hol kezdjem borítja el a környéket. Megfordult a fejében, hogy felhagy a tervével, és visszatér az őrsre, hiszen egész várakozását csak arra alapozta, hogy Tumesz új szeretője a szalafői gatterház mellett lakott, és ez volt a legrövidebb út arrafelé, de egyáltalán nem lehetett biztosra venni, hogy a cigány éppen most jön és ebből az irányból.

Megmozdult, hogy elmegy, de a kudarc olyan nyomasztó keserűséggel töltötte el, hogy inkább a helyén maradt, határidőt adott magának; elhatározta, hogy másnap reggelig kitart. Kihasználva az utolsó perceket, míg viszonylag jól beláthatja a terepet, Olasz Kálmán letört egy villában végződő ágat, és a földbe szúrta olyan irányba, hogy ha a géppisztoly csövét belefekteti, az épp a csempész feltételezett ösvénye felé mutasson.

Gondolatok nélkül bámult maga elé, nem nyomasztotta különösebben az egyedüllét; elképzelte, hogy a közeli falvak és városok is elnéptelenedtek, a környéken vagy az egész világon véget ért az emberi lét, és lassan mindent elborít a fák és füvek zöld tömege — ez a hol kezdjem feloldotta idegeinek feszültségét.

Közben, mint egy szürke fertőzés, a talajból felszállt a köd, és a réten át hömpölyögve, alig észrevehetően mozgó hullámokban közeledett Olasz Kálmán leshelye felé.

Még egyszer megtapogatta a villát, hogy szilárdan áll-e a fűben. Éjfél után újból rövid eső hullott, majd a felhők szétszakadoztak, és a réseken átsütött a hold. A főhadnagy hirtelen szárnysurrogásra kapta fel a fejét, felnézett: a szomszéd fára nyekergésszerű zajjal baglyok telepedtek le, sárgás szemük világított a sötétben. Étvágy nélkül, inkább csak azért, hogy eltöltse valamivel az időt, evett néhány falatot, aztán kicsavarta a kulacsot, de hirtelen le is tette, mert a határ felől hogy lefogy közeledett.

Egy férfi volt, csak a feje látszott ki a megülepedett, úgy döntött ködből, ahogy ugrált a köveken, hol felemelkedett, hol besüllyedt, hosszú haja ide-oda csapódott a vállán; a holdfényben Olasz Kálmán azonosítani tudta a fényképekről már ismert cigány csempészt. Tumesz megállt, és mintha most esett volna túl az út nehezén, levette hátáról hol kezdjem vászonkendőbe kötött csomagot, aztán karját kitárva, jólesően felnyögött.

Olasz Kálmán kihasználva, hogy a cigány most nem tud hozzájutni az esetleg magával hozott fegyverhez, rákiáltott: — Kezeket fel! A hosszú készülődés és várakozás feszültsége most eszelős dühben tört ki a főhadnagyon, tulajdonképpen szerette volna, ha a csempész nem engedelmeskedik a felszólításnak, és neki jogában állt volna rálőni, de Tumesz egy nemtörődöm mozdulattal arrébb rúgta a csomagját, a levegőbe emelte a karját, és fejét kíváncsian körbeforgatva kereste a hang gazdáját.

Olasz Kálmán kilépett az erdőszéli hogy lefogy, és a cigánytól háromlépésnyire megállt. Egymás után vetette a földre szerencsét hozó kabalatárgyait: fél patkót, nyúlszőrcsomót, nyúllábat, közben egy-egy alig észrevehető félmozdulattal kezdett elfordulni maga körül.

Ha szemben akart adele diétája a főhadnaggyal, vele együtt kellett fordulnia, úgyhogy a háta lassan a határ jugoszláv oldala felé mutatott.

Olasz Kálmán hirtelen felfogta, hogy a cigány nem véletlenül véteti fel vele ezt a pozíciót, hanem könnyebb célponttá akarja változtatni elrejtőzött társa számára. Hirtelen meghallotta a bokrok zörgését is, mintha az eddig látástávolságra lemaradt társ megpróbált volna sietősen felzárkózni.

Olasz Kálmán visszafordult, és géppisztolyát az oldalához szorítva, derékmagasságban leadott egy hosszú sorozatot a zörgés irányába; a lövések nyomán egy üvöltés hallatszott a ködben, majd a főhadnagy ösztönösen térdre bukott, és újra megfordult. A késsel felé ugró cigány átesett rajta, de az ő kezéből is kisodorta a géppisztolyt.